Ötven éve, 1959. augusztus 26-án mutatkozott be a nagyközönségnek minden idők egyik legnépszerűbb autója, a Mini.
Születése közvetve az 1956-os szuezi válság utáni benzinhiánynak köszönhető, amikor a brit piacon a hazai autók helyett a kis fogyasztású Volkswagen "bogarakat" kezdték vásárolni. A legnagyobb angol autógyár, a BMC úgy döntött, maga is előáll egy hasonló modellel. A tervezésre Alec Issigonist kérték fel, aki szabad kezet kapott, mindössze azt szabták meg neki, hogy a kocsi nem lehet hosszabb 3 méternél, magasabb és szélesebb 1,20 méternél és már meglévő motort kell használnia.
A mérnök négy társával 1957 októberére készítette el a narancsszínű prototípust, amelyben helytakarékossági okokból elsőkerék-meghajtást és keresztben elhelyezett motort alkalmaztak. A viszonylag kicsi, a kocsi szélére kitolt kerekek kemény felfüggesztést kaptak, ami az utazást a gokartozáshoz tette hasonlóvá. Az utasteret és a hátsó ülés mögötti csomagteret a lehető legnagyobbra tervezték (a kocsi teljes hosszának 80 százalékát foglalták el), s még az üreges kocsiajtókba is került zseb, állítólag akkora, hogy egy üveg gin elférjen benne. A 848 köbcentis motor viszonylag elviselhető zaj mellett 116 kilométeres óránkénti sebességet biztosított.
Az Austin Seven és Morris Mini-Minor néven is forgalmazott kiskocsit 1959 áprilisában mutatták be a sajtónak, hivatalos premierjét augusztusban tartották. Az első évben 20 ezer vásárló szurkolta le az 500 fontos vételárat, az egymilliomodik Mini 1965-ben kelt el, s a gyártás leállításáig 5 378 776 darab talált gazdára. A több ráncfelvarráson és áttervezésen átesett Miniből készült nagyteljesítményű változat Mini Cooper néven, továbbá kombi, kabrió, áruszállító, pick-up, sőt luxusautó változat is. Tervezője legnagyobb meglepetésére a családi autónak szánt csöppség a versenypályán is megállta helyét, a klasszikus Mini háromszor nyerte meg a Monacói Ralit.
A Mini fénykora jó két évtizedig tartott, a nyolcvanas évek elejétől azonban már jobbára csak Angliában vásárolták, s ott is idejétmúltnak számított modernebb vetélytársaival szemben. A nyolcvanas évek közepén a Rover, majd 1994-től a német BMW is megpróbálkozott a legenda újjáélesztésével, amely ekkor már inkább presztízsautónak számított, s ez árán és az eladási adatokon is meglátszott. Az utolsó Mini 2000. október 4-én gördült le a gyártószalagról, egyenesen a múzeumba. A márkanév a BMW tulajdona maradt, az elődjére csak külsőleg hasonlító "új" MINI 2001 óta kapható.
A Mini nem csak autó, hanem stílus, divatikon is volt, egy korszak életérzését fejezte ki. Számtalan filmben tűnt fel, így a Beatles Mágikus, misztikus utazásában, az Olasz meló című krimiben, a Bourne-rejtély című filmben még autós üldözésben is helytállt. Számos híresség közlekedett Minivel (is), John Lennontól Mr. Beanig. A Minit az évszázad európai autójának választották, Az évszázad autója szavazáson pedig a második helyen végzett a Ford T modell mögött.
A Mini nem csak autó, hanem stílus, egy korszak életérzését fejezte ki
